Indítottam egy mobilfotóprojektet NáQueVerTóQueVer címmel. A mobiltelefonnal készült, manipulálatlan fotókat spanyol szövegek ("címek") kísérik, amelyeknek vagy van közvetlen köze a látványhoz ("tó que ver"), vagy nincs ("ná que ver"), azzal mindenesetre összefüggnek, hogy mit és hogyan látunk ("ver"), általában legalább kétféleképpen.

* * *

Ezt a videot nem en csinaltam, csak talaltam a neten, de eleg jol visszaadja a kikotok kornyekenek a hangulatat. Santander foleg a spanyolok hazai udulohelye; ide menekulnek nyaron a hoseg elol. A kulfoldiek nem nagyon jonnek ide, mert a tenger viszonylag hideg es gyakran esik tobb-kevesebb eso. Pedig a termeszeti kornyezet kaprazatos; vannak varazslatos, nem reklamozott partszakaszok, ahol alig vannak kulfoldiek meg turistak, es tied a nap, a tenger, a homok... Van olyan idoszak, amikor Santandertol 100 km-re sielni lehet delelott, utana meg, delutan, napozni itt a tengerparton.

* * *

Ma három óra helyett hatot éltem, és ez csak a nap vége.

Az utolsó óra után szépen korit húztam (kezdem kitapasztalni a rocseszt: a bal lábamra két sportzokni kell, a jobbra három, és akkor minden fasza, nem nyom, nem zsibbaszt, de tart), fejemre tettem a fülhallgatót (a TIC-órán megtanultam az RSS-t és így szó szerint három kattintással letöltöttem a Carne Cruda legutóbbi három egyórás podcast-ját a kütyümre), és elindultam...

... először a szökőkút körül, aztán a campus belső útjain, megspékelve a dolgot az ebédlő előtti simaköves placcocskával (itt a vészfékezést tanultam a vasoszlopok közt, miközben Nishu Whatshisname, a húszéves japán fiú a kihangosítós ájpodját full kakaóra tekerve az aktuális brékkoreográfiáját gyakorolta bőgatyában és bézbólsatyóban), ...

... majd vettem egy nagy levegőt (egyszer élünk, és az most van), kimentem az utcára és elgurultam a tó körüli korcsolya-, bicikli- és sétaparkig, ahol REPÜLTEM -- és csak egyszer, egyetlen egyszer estem (el.

(Állítólag kattintásra nagyra nő.)

... Kurvajó volt ("stílus!").

Bottom line is: három óra intenzív testmozgás az arra kitalált, makulátlanul sima, széles, lejtős-emelkedős-pados tóparti koripályán (több kilométer!), plusz három óra intenzív spanyolhallgatás ("hogyan kommunikáljunk eredményesen és hatékonyan", plusz egy epizód a Carne Cruda-ból: jobban értem, mint amikor utoljára hallgattam pár hónapja), az hat óra intenzív élés, három óra alatt. És egy fillért se költöttem.

Ha belegondolok, életem első 43 évében abból a gondolatból, hogy "berakom a bőröndbe a kurvanagy és nehéz és esetlen görkorimat, amit tíz éve nem használok, és majd kinn gurulok néha", semmi nem lett volna (mert elfelejtem; mert eltökölöm; mert elhiszem, hogy hülyeség korit vinni, mert eddig se használtad; mert...). Csak annyi változott, hogy most gondolkodás nélkül beraktam a bőröndbe, és aztán gondolkodás nélkül felhúztam és kimentem gurulni vele a múlt héten háromszor egy-egy félórára, most meg háromra... És olyan szabadnak érzem magam, mint... azt nem mondanám, hogy soha, de olyan szabadnak érzem magam, amilyen szabad az az ember lehet, aki tudja, hogy mit akar, és nem fél azt csinálni.

Ennél jobb harmadik házassági évfordulóm csak akkor lehetett volna, ha velem gurul az a nő is, aki mellett azzá értem, aki vagyok.

* * *

Ha már itt ülök a gép előtt, megmutatom a campus-t is műholdról.

(Kattints, hogy nagyobb legyen.)

Megmutatom azt is, hogy milyen rohadt messze vagyunk a tengertől. (Erről jut eszembe, ma tanultam egy fontosat: "¡Así te pudras!", azaz "Rohaggyál meg!"... -- Hasznos lehet, ha esetleg elfog az irígység, hihi.)

(Ez is megnő; tudod, mit kell tenni.)

Elképesztő malacom van, meg kell vallanom. Másrészt meg megdolgoztam érte... és most nem a pénzre gondolok, hanem arra a nyelvtudásra, ami ahhoz kellett, hogy pályázhassak, meg kijuthassak... Harmadrészt meg azt kell mondjam, hogy pénzügyileg sem elérhetetlen egy párhetes kurzus itt: négy hét tandíja nincs 600 euró, a kolesz kb. napi 20 euró, a kajával tudsz spórolni (van konyha), szóval ha az embernek van saját jövedelme (vagy erős támogatás a háta mögött), össze lehet rá spórolni. Simán megéri.

Asszem, letusolok és elalvás előtt nézegetem még egy kicsit a kötőmódot. :D

Jó éjt! :D

* * *

¡Qué cojonudo! Az elso het soran azzal teltek a TIC (Tecnologías de Información y Comunicación) oraim, hogy a korombeli nyugat-europai es amerikai haziasszonyoknak segitettem megkeresni a SHIFT gombot a klaviaturajukon, ma viszont MEGTANULTAM KEZELNI AZ RSS-T. Alig ferek a borombe oromomben. ¡Joder! :D

Este szinhaz.

* * *

Az egyik házifeladatunk az volt, hogy nézzük meg, milyen kulturális hatást gyakorolt saját hazánk (Japán, Ukrajna, Magyarország, Olaszország, Franciaország, Kongó, stb.) kultúrája Spanyolországra.

Öööö...

Na jó. Erről a kérdésről még Magyarország esetében is bőven lehetne komolyan beszélni ("... álltunk a vártán, Madrid határán..."), de most nem fogok. Itten van viszont egy nekedisismerőslehet-kategóriás nóta:

"... dos pequeños legos..."
"¿Qué tal? ¿Qué tal? ¿Qué tal?"

Na most... a spanyol szövegben (hogy cover vagy paródia, az még függőben van) van egy olyan rész, amelyik azt mondja, hogy "Cola Cao si quieres desayunar"... Muszáj volt kipróbálni. Tehát: reggelire Cola Cao.

Cola Cao: durván energiadús instans csoki- (kakaó-) ital,
ebben a (nem klasszikus) kiadásban gyümölcslével (!)
és ötféle gabonával (whatever).

Köszi a clue-t, Isabel! :D

* * *

Bueno... A koros, telt asszonyság, akit tegnap este táncolni láttam Miguel Poveda mellett a színpadon, és aki a korossága és teltsége ellenére (hülyeség: azzal együtt és azzal egységben) nem egy huszonéves cicababát lesöpört volna a színpadról a robbanékonyságával és az atomóraszerű, ütős pontosságával, nem más volt, mint személyesen a trianai (nem tiranai; Triana Sevilla egyik, a Guadalquivir két ága közt elterülő, fazekasok lakta városrésze, a flamenco egyik fellegvára) Matilde Coral.

Matilde Coral (Forrás)

* * *

Egy adott pillanatban Poveda megkérte, meséljen, milyen volt Triana a táncosnő (bailaora) fiatalkorában. Csak annyit mondanék, hogy két napig tartott a lakodalma.

(Találtam egy trianai templomi esküvőt a jutyúbon:)

* * *

Lehet, hogy nem illik ilyet mondani (nem is a személy, hanem a jelenség kritikájának szánom), de pl. Medve-ciki művésznő ma Coralhoz képest (no pun intended, hehe) úgy néz ma ki, ahogy a mostani plasztikszolár generáció fog majd kinézni pár évtized múlva, mert kívül hordják az erejüket. Coral belül hordja az erejét. Semmijét nem varratta sehova, de -- ha nem is mondom azt, hogy megindított bennem valamint mint férfiban, nyálelválasztást, véráramot, nemtom -- egy másodperc alatt, az első mozdulatára elhittem, hogy valamikor volt fiatal, és hogy jó lett volna akkor találkozni vele (pedig akkor se volt valami nádszál).

* * *

És hát ő az a nagymamakorú nő, akik képes a repülőn táncolni, b.m.:

* * *

Ma ebédnél (véletlenszerű bandában ettünk, mint mindig) a kinshasai csaj (Kongó; anyanyelve: lingala-francia) majdnem összeveszett a gaboni csajjal (anyanyelve: francia és ndzebi), mert Kinshasában a hagyomány szerint a vőlegény és a menyasszony a két családtól buzdítva megverekszik (szó szerint!), és ha a menyasszony nem tudja megverni a vőlegényt, akkor nem adják hozzá a fiúhoz; ha igen, akkor jön az esküvő és mindenki happy -- Gabonban viszont az nincs rendben, hogy a csaj megverje a férfit, mert a férfinek kell megverni a csajt, másként nem is igazi férfi. A ndzebi csaj szerint nehéz lehet a tolmácsszakma egy nőnek, mert ki vigyáz a gyerekekre? A lingala csaj szerint a cseléd, ki más, mert Kongóban nagyon olcsón lehet bejárónőt szerezni, és "mindenkinek van, anyám se dolgozott soha életében se munkahelyen, se a háztartásban". A hetvenes spanyol politológia-prof közben hozzátette, hogy a spanyol szerelmeseknek vidéken először csak azon a lyukon keresztül volt szabad társalogniuk, amelyen keresztül a macska járt-kelt (la gatera), viszont az esküvőt mindig a lány ciklusához igazították, mert ki akar menstruálni a nászéjszakáján? (Az afrikaiak felől megszeppent csönd.) Közben elment mellettünk az tejfehér bőrű, szőke, születésétől vak lány, aki a Parlamentben dolgozik mint tolmács (pár hétre ő is Spanyolországba költözött nyelvet tanulni: jön, megy, hol ezzel, hol azzal), és igen, szálkás halat is eszik, de kösz, hogy szóltak neki, hogy vigyázzon. Az ugyancsak kongói tshiluba csávóról meg időközben kiderült (a fekete-fehér kockás zokniján ez még nem látszott egyértelműen), hogy pap (furcsállottam is, hogy olyan apróbetűs a kéziszótára és minden szócikk meg van számozva).

* * *

Úgy tizenvalahány éve egyszer egy használt CD-ket áruló lepukkant vidéki boltban találtam egy CD-t, valami flamenco volt ráírva. Megvettem, mert elég olcsó volt ahhoz, hogy belehallgassak, mi szösz is lehet az a flamenco. Mint kiderült (akkor ez még nem mondott nekem semmit), a Misa Flamenca volt az, Paco Peñával. Pontosan ez a CD volt az.

Hallgattam, olvasgattam a füzetkét, elvarázsolt a nyelv és a zene összeforrottsága, az az iskolázatlan egység, amit a Bari Károly-féle gyűjtés archaikus cigánydalaiból már ismertem, hogy a zene mondja meg, hol a szónak az eleje, a közepe, a vége, nem a grammatika -- de úgy, hogy a zenének meg a szív, és nem a tanult előadásmód, a didaktikus hagyomány, az előadói rutin... a szív, meg a tüdő (mikor fogy el a levegő, mikor csuklik el a hang, akármi miatt is).

Olvasgattam a füzetet és arra gondoltam, hogy egyszer majd érteni szeretném a flamenco szövegeket. Laeppanyólau... Máre... Szoleá... Mindet. Talán.

Persze, ilyen lelkesedéseim mindig voltak: de jó lenne tudni japánul, megtanulni lovagolni (ez meg is van), megtanulni egy-két magyar szóló férfitáncot, megtanulni ejtőernyőzni... De azért elkezdtem megtanulni legalább az igeragozási paradigmákat, ha mást nem is.

Fast forward.

2011., augusztus 4., Santander, az UIMP campus-a, La Magdalena, Las Caballerizas, a volt királyi nyáripalota lovászata, actualmente koncertközpont... és aki ott ül a színpad közepén és minden modorosságot nélkülöző szerénységgel megköszöni, a koncer előtt, hogy eljöttünk meghallgatni (néhány ezren), az nem más, mint az egyik legismertebb és legkedveltebb kortárs cantaor, a katalán Miguel Poveda.

És a leírhatatlan érzés: hogy az első, szinte a cappella előadott, műsornyitó cante-nak értem, első hallásra, koncertkörülmények között, minden szavát, és úgy vág a dal a húsomba, ahogy kell:

Ventanas a la calle
son peligrosas
pa los padres que tienen
niñas hermosas.

("Az utcára néző ablakok / veszélyesek / azoknak a szülőknek, akiknek / szép lányai vannak..." -- Hát, ebbe vastagon beleesünk.)

Persze, ez még nem jelenti azt, hogy minden flamenco-szöveget értenék (a spanyol anyanyelvű zeneprofom se ért minden flamenco-szöveget a caló zsargon meg a sajátos énekbeszéd és frazírozás miatt, ráadásul a flamenco-szövegek ma már sokszor csak szövegromlásos, homályos töredékek elfeledett románcokból, coplá-kból, és a többi), de azt igen, hogy ami bő egy évtizede egy pillanyatni vágy és utána sokáig álom volt, az most már nem csak hogy elérhetőnek látszik, hanem itt van tőlem karnyújtásnyira. Amikor csóró magyar parasztgyerek létedre úgy és akkor szakad ki belőled az iOlé!, ahogy és amikor kell (iCanta gitano!). Amikor a kezed magától rááll a bulerías-ra és együtt tapsolsz a palmeros-szal, és nincs a végén az az idétlen érzés, hogy juj, ők már befejezték, én meg még tapsoltam egyet véletlenül, mert nem tapsoltam egyet véletlenül, mert tudtam, sin pensar, hogy ez a két negyed lesz a vége y está.

A vizsga meg vagy sikerül, vagy nem. Jó spanyol-magyar tolmács leszek egyszer majd, akármennyi időbe telik is.

* * *

És azt még nem is mondtam, hogy valóra vált egy másik álmom is (persze ez is kapcsolódik a flamenco-hoz): a magántanár, akivel 1:1 órákat veszek a suliban, cádizi, azaz Camarón andalúz nyelvjárásában beszél és tanít, abban a nyelvjárásban, amelyet a "klasszikus" európai spanyolon nevelkedett külföldiek néha nehezen értenek és gyakran megvetnek, pedig -- nem szerintem, hanem nyelvészeti értelemben -- a spanyol világkultúra egyik kulcsa, hiszen a latinamerikai nyelvváltozatok ősanyja pontosan az andalúz dialektus. Ahogy a tanaram mondta: "Ha engem megértesz, mindenkit meg fogsz érteni." iÉso!

* * *

Hombre, mi lesz itt négy hét alatt, ha négy nap alatt ennyi minden történt? Puede que ettől még nem lesz érezhetően jobb se a spanyolságom, se a tolmácsteljesítményem, perooo... hogy a batériáimat megint feltölti, az biztos.

Biztos van egy álmod neked is a fiókban, ami akár még meg is valósulhat a következő öt, tíz, tizenöt évben. Vágj bele még napszállta előtt. Csak egyet lépj, de azt az egyet lépd meg, és soha ne gondold, hogy egy lépés nem visz közelebb. Minden egyes lépés közelebb visz, és egynél többet úgysem tudsz lépni suha. iAdelante, compay! iY buen viaje!

* * *

Tehát megérkeztem, életemben másodszor, Santanderbe, Cantabriába, Észak-Spanyolországba, és jó volt. Ismerős, mintha csak egy hete jártam volna itt... Ebben a korban egy év már nem tűnik olyan rettenetesen sok időnek, mint 16 évesen -- kevesebb dolog változik kívül is, belül is. Santander is szívesen fogadott, ezzel a csatornafedővel:

I <3 Santander -- vagy Santander <3 me? :D

Elég céltudatosan jöttem az idén: okosan a lehető legtöbbet magamra szedni négy hét alatt a nyelvből. Unalmasan hangzik, hogy az idén nem fogok annyit mászkálni meg fotózni, mint tavaly, de ez a terv: aludni naponta nyolc órát (!), mozogni naponta egy órát (kihoztam a görkorimat, hogy mire hazamegyek, egy fokkal biztosabban guruljak benne a Kedvessel a Kisváros számtalan ligetes bicigliútján), és megcsinálni a leckét rendesen másnapra. Mindig. (Casi.)

Az alvás azért fontos, mert rájöttem, vénülök, és kell ennyi alvás ahhoz, hogy nap közben friss elmével végig tudjam ülni (tapsolni, énekelni) azt a hét és fél órát, amit az osztályteremben töltök gaboni ndzebi, olasz, francia, svájci, belga, német, japán, kongói tshiluba, macedón és japánban élő angol anyanyelvű indiai csoporttársaimmal.

A formátum ismerős tavalyról: reggel kilenctől 12-ig spanyol nyelv (C2.1) egy kávészünettel, amely közben persze kedélyes társalgás folyik (azaz megy az óra tovább). 12-kor "kicsengetnek", és rohanás a következő órára; szünet nincs.

12-től egyig az első két hétben spanyol zene órám lesz; már tudok tangót, fandangót és bulerías-t tapsolni (az utóbbi nem kis kihívás az ovis magyar "tá-tá, ti-ti-tá" után), és megtanultam pár kantábriai tonadát is -- énekelni. Kábé ez volt az álmom: az egész spanyoltanulás ott kezdődött usque tíz éve, hogy de jó lenne érteni a flamenco-szövegeket... Hát, tapsolni már tudom (bár ez csak három palo a rengetegből).

Egytől kettőig spanyol kultúra: szimbólumok (mér' nincs a spanyol himnusznak szövege, na?), szokások, hagyományok, kaja, előítéletek, érzékeny témák, meglepő tények, mindenféle.

Kettőkor kaja a menzán (sajnos all you can eat rendszerben; a menün pl. asztúriai fabada, azaz hurkás-szalonnás babfőzelék, e!); utána hazamegyek (1 perc 23 másodperc), és echo una siestuca, azaz benyomok egy szundit. Rendesen levetkőzöm, megmosdom, ágyba bújok a házifeladattal vagy egy könyvvel, és elalszom rajta (gondosan felhúzva az ótár 15:50-re). Lehet, hogy csak tíz percet alszom, vagy annyit se, de akkor is zseniális szokás. Egyre kevesebb spanyol engedheti meg magának, de mondjuk délen nyáron 45 fokban a déli órákban dolgozni... teljesen logikus, hogy inkább máshogy osztják be az idejüket.

Négy előtt felkelek, magamhoz térek, és besétálok a suliba (0 perc 50 másodperc). Felváltva van kétféle órám: spanyol mozi, illetve új technológiák a nyelvtanulásban. Ezek darabonként két és fél órásak. A téma szinte tök mindegy, hiszen a nyelv miatt vagyok itt, de a mozi azért elég fontos a kultúra szempontjából (két kisfilmet már feltettem korábban ide), a technológia meg kell a tolmácsoláshoz. Ez utóbbi órán bitácorát (értsd: blogot; eredetileg: hajónapló) kell kreálnunk spanyolul. Az enyim itt van (lehet kommentben javítani, nyilván ráfér).

A második két hétben változik majd a menü (a fabada tuti marad), és lesznek egész izgalmas dolgok: szakspanyol meg ilyenek. És megint az van, mint tavaly: oda megyek, ahova akarok, ha fizettem érte, ha nem (de csak arról kapok papírt, amiért fizettem).

Ezen kívül (como si fuera poco) előfizettem egy magántanárra (56 ajró), aki hat különórát ad nekem 1:1 felállásban abban a témában, ami szerintem nekem kell. Szerintem nekem nagyon kell a kezdő szint, a mindennapi apróságok, a kikötöm a cipőfűzőmet, a beugrom a nagyihoz, a megnyalom a bélyeget, szóval mindaz, amit angolból egy év alatt az USA-ban fölszedtem, de amit könyvből meg szótárból az ember képtelen Hódmezővásárhelyen összeszedni. Az önálló tanulásnak megvan az a hátránya is, hogy sok lyuk marad az ember tudásában -- ezeket könnyű drillekkel rendbetenni, főleg, ha az ember szakaszt itt egy anyanyelvű, profi tanarat.

Agyaltam azon, hogy megéri-e ez az 56 ajrót... de ha arra gondolok, hogy tavaly ennyi volt a bikaviadal, akkor meg. (Megérte az is; most már úgy van véleményem a bikaviadalról, hogy láttam is; idén meg ez fogja megérni, mert most erre van szükségem.)

Egy ici-picit azért fogok majd nyaralni is. A bícs konkrétan 200 méterre van a campus-tól.

* * *

Bícs, avagy vámos alja plajja (1)

* * *

Bícs, avagy vámos alja plajja (2)

Tudom, pislogok (amúgy mikor nem?), de van szarabb tik is ennél.
Meg az ismeretlen turistáktól se kérhettem, hogy
csináljanak még négyet, hátha egy sikerül. :D

* * *

Bícs, avagy vámos alja plajja (3)

* * *

Emlékszel még az öreg andalúz melósra, akivel Barcelonában söröztem?

Megígértem, hogy megmutatom a képeslapokat, amelyeket fest és árul, hogy meg tudjon élni a bőröndjéből.

* * *

Spanyolba' 20% koruli a munkanelkuliseg. A palyakezdo fiatalok koreben tizbol negy-ot, helyenkent tobb nem talal munkat. Semmilyet. Nem annyira kicsi a gaz.

Ezt a ket uzenetet ugyanannak a barcelonai, belvarosi villanyszekrenynek a ket oldalan talaltam. Az erme ket oldala.

A kozepnemzedek, akiknek regebben volt munkaja, es foleg a bevandorlok, dolgoznanak. Barmit (Perspektiva 1).

A fiatalak kozt azonban ugyanugy kezd kialakulni a munkanelkuliseg kulturaja, mint nalunk. A masodgeneracios bevandorlok koreben is (Perspektiva 2).

Perspektíva 1: "Asszony munkát keres --
gondoznék idős embert -- vasalnék..."

* * *

Perspektíva 2: "El tiempo mata; el trabajo asesina."
Az idő megöl; a munka meggyilkol."

* * *

... még mindig a barcelonai Rambla:

Turisták

* * *

Hajók

* * *

Hajók, turisták

* * *

Nagyon turista

* * *

Csekkold a balkont: Quality of Life
(Turista? Helybéli? Jött-ment melós?)

* * *

Turistauccai bót, ázsiai cuccok, latinamerikai eladó, katalán fíling

* * *

* * *

* * *

Egy utcányira tértem csak le a Rambláról, máris érdekes helyen találtam magam; mondjuk így, elég cicás volt a helyzet. Jobbnak láttam határozottságot és helyismeretet sugárzó swagger-rel szépen visszavenni az irányt a turistaáradat fősodra felé... De előtte még orvul meglőttem ezt a tigrist. -- A kép címe amúgy az lehetne: WTF?

A katalán tigris (a kép mögötti történet
lényegében megjósolhatatlan).

* * *

Nők. Mondhatnám, hogy no comment.

Megfog a kontraszt. Ránézek, koldul, alázatos, személytelen.
Odahajolok, adok neki aprót. Trükk: nem dobom a dobozába,
hanem megvárom, amíg a tenyerét nyújtja, és abba adom.
Mint egy családtagnak. Összeér a bőrünk.
-- ¿De dónde eres? -- Kérdezem.
-- România -- válaszolja.
Nem szoktak pedig.

* * *

A jardan csak katalanul szerepel a figyelmeztetes (bar ennyit talan az is megert, aki csak spanyolul tud, katalanul nem). -- A La Rambla kikoto feloli vege.

"Barcelonaban a kozlekedesi balesetek halalos aldozatai kozul
minden harmadik gyalogos. Vigyazzunk, hiszen
mindannyian gyalogosok vagyunk!"

Es tenyleg.

* * *

Na jo, csinaltam par turistafotot is.

Koreai bacsi "hagyomanyos koreai kalligrafiaval"
megfesti a latin betus neved, esetleg transkribalja hancsara.

A technika kulonben tetszik: a szeles, egyenesre vagott ecset
ket sarkat bemartja az egyik festekbe, a kozepet hozzaerinti
a masik festekes talka kozepen levo, atazott szivacscsikhoz,
es mar huzza is a csikot (a papiron). Elotte persze tesz egy probat
kulon lapon. Neha csak egy festeket hasznal, de a kozepen higabb,
a szelen sotetebb, satobbi.

* * *

Igy nez ki pl. az osi koreai ¡Hola! szo harom betuje:
O, L, A -- egy-egy eletkep.

* * *

La Rambla. Bazarosok, viragosok, portrefestok, karikaturistak, zsebtolvajok, elo szobrok, ettermi ajtonallok, meg amit akartok.

Ha az embernek annyi ideje van, hogy epp csak a fobb turistanevezetessegeket nezze meg, akkor nezze meg a fobb turistanevezetessegeket, de legyen tisztaban azzal, hogy mit latott (a fobb turistanevezetessegeket).

De meg ekozben is: keep your eyes peeled ("huzd le a bort a szemgolyodrol"), azaz ne csak nezz, lass is. Es ne csak azt nezd, amit a tobbiek.

Muvesz, mualkotas, mutargy, mumuvesz,
mumualkotas, nezo, munezo, nezomu, nezoalkotas,
alkotasnezo, alkotasmu, alkotasmunezo-mu, ide az aprot.

* * *

La Rambla. Bazarosok, viragosok, portrefestok, karikaturistak, zsebtolvajok, elo szobrok, ettermi ajtonallok, meg amit akartok.

Ha az embernek annyi ideje van, hogy epp csak a fobb turistanevezetessegeket nezze meg, akkor nezze meg a fobb turistanevezetessegeket, de legyen tisztaban azzal, hogy mit latott (a fobb turistanevezetessegeket).

De meg ekozben is: keep your eyes peeled ("huzd le a bort a szemgolyodrol"), azaz ne csak nezz, lass is. Es ne csak azt nezd, amit a tobbiek.

Itt a piros, hol a piros. Angolul: shell game.

Spanyolul tudja valaki? ¿Quitadinero? ¿Engañaturistas? :D

Nem muszaj ugy fenykepezni oket, hogy lassak.
Az elso korben allok szinte mindannyian bandatagok;
a penzet kockaztato turistan latszik, hogy turista.

* * *